Idézetek
"– Holnap semmi olyan nincs, amire most tanulsz.
– Nem holnapra tanulok.
– Akkor?
– Úgy általában. Mindenre.
– Aha. Tehát azt akarod, hogy ha valaki kiugrik eléd egy ház mögül és rád ordít, hogy mondd el Ottlik Géza életrajzát, akkor válaszolni tudj rá – töprengett.
– Igen. Mindenképp – bólogattam nevetve.
– Értem. Ez így teljesen jogos.
– Tudom, hogy erre kevés esélye van, de azért büszke lennél nem?
– Figyelj. Ha valaki kiugrik eléd egy ház mögül, akkor leütöm. Viszont amíg ájult, simán elmondhatod neki az életrajzot, én meg nagyon büszke leszek – legyintett lazán."
Cortez következett, forgatta a számkombinációt, aztán kinyitotta az ajtaját. A szekrényajtajára semmi nem volt ragasztva (nem is feltételeztem róla), belül pedig a tesicucca és a gitártokja volt.
– Abban mi van? – mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
– Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet – kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. – Ebben a gitártokban… – folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle „most megvagy!” nézéssel figyelte az eseményeket. – Senki ne ijedjen meg – figyelmeztetett minket Cortez –, de ebben egy gitár van – mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.
– Reménytelen – nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
– Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok – erősködtem.
– Oké, mutatom, mik vannak – biccentett.
– Azt, azt kérem – mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
– Az egy busz.
– Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem. (Reni)
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e a válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.
"Cortez: Ez ki?
Ricsi: Ki?
Cortez: Virág mellett.
Ricsi: Zsák.
Cortez: Nem ő, a másik oldalán!
Ricsi: Ja! Osztálytárs. Regina.
Zsolti: Renáta.
Ricsi: Mindegy.
Cortez: Miért nem volt gólyatáborban?
Ricsi: Mit tudom én, biztos tanult.
Cortez: Stréber?
Ricsi és Zsolti: Totál…"
– Felmayer, lennél szíves elővenni a szöveggyűjteményed? –kérte Kardos.
– Itt van, tanár úr – mutatta fel az elektronikus könyvét. Kardos felvonta a szemöldökét, felállt és a padjához sétált.
– Megkérdezhetem, hogy mégis mit képzelsz magadról?
– Rátöltöttem a kötelező olvasmányokat és a szöveggyűjteményt is – felelte Dávid. Hú, én már akkor behúztam a nyakam, mert tudtam, hogy Kardos irtó pipa lesz.
– Az lenne a kérdésem, hogy milyen biztosíték van arra, hogy az általam leírt adatok harmadik fél felé nem kerülnek ki.
– Biztosíthatlak róla, Arnold – válaszolta kissé unottan az ofő. Az az érzésem, hogy ők sokat beszélgethettek a gólyatáborban, pont eleget ahhoz, hogy az ofő Arnold minden kérdésére és válaszára kellőképpen felkészülhessen.
– Csak mert az adatok, amiket kér, roppant bizalmasak, elvégre elérhetőségekről van szó, amit ugyebár…
– Arnold – szakította félbe az ofő nagy nehezen. – Mi lenne, ha csak lefirkantanád?
– Szóval biztosít arról, hogy bizalmasan kezeli az adataimat?
– Igen. Biztosítalak. Írásban szeretnéd?
– Megköszönném – bólintott Arnold.
Mi mindannyian visszatartott nevetéssel, mosolyogva figyeltük, ahogy az ofőből totál bolondot csinál. Igen sikeresen. Mikor vége volt ennek a kis színjátéknak, az ofő rögtön hadart is tovább, másodpercenként ellenőrizve az óráját, hogy mennyi időnk van."
Kardos felemelte a következőt.
- Felmayer!
Dávid az állát vakargatva ment ki a tanári asztalhoz.
- Felmayer, mégis hogy gondoltad, hogy a helyesírásjegyet egy wordbe begépelt és ezáltal ki is javított, kinyomtatott dolgozaton értékelni fogom?
- Kézzel kellett volna írni? - döbbent le Dávid. Na erre mindenkiből kitört a röhögés.
- Esetleg - bólintott a tanár.
- De hát ez a 21. század! - tárta szét a karját Dave.
- Valóban. Ez pedig egy 21. századi egyes!
-"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" - kezdte. (...) Kardos megismételte az idézetet, és felszólította Dávidot.
- Öhm - vakarta meg az állát Dave. - A pótvizsgaterem ajtaja feletti kiírás? - tippelt, mire hangosan felnevettünk.
- Nem Felmayer, ez nem talált, de úgy érzem, azt a kiírást is lesz alkalmad olvasgatni - rázta meg a fejét Kardos.
Melyik szeptember 8?
-Á,mindig akartam egy esős délelőttöt,amikor elhagytak,és a kedvenc rockballadáimat hallgatom.Mondjuk,kellett volna hozzá borosta és pia,mint a filmekben,de így se volt rossz.
-Azt akarod mondani,hogy jól vagy?-ráncolta a szemöldökét Kinga.
-Én?-nézett fel Andris döbbenten-Soha jobban.Amúgy meg lehányom,hogy Edina kidobott-közölte a saját "stílusában".
"Cortez elkapta a karom,mire mosolyogva ránéztem.
-Mi újság Renkai?-kérdezte
-Semmi.Mi ez ahhoz képest,hogy Ricsi első alkalommal Reginaként mutatott be neked?-nevettem el magam.
-Emlékszel rá?
-Sose fogom elfelejteni.
-Ez volt a cél-mondta szemtelenül szép mosollyal.
-Mi?
-Tudtuk a nevedet-mondta vigyorogva.
-Akkor miért hívott máshogy???-tátottam el a számat.
-Hogy felidegesítsd magad.
-És az miért volt jó?-értetlenkedtem.
-Kilencedikesek voltunk... Poénnak tűnt.És azt akartuk,hogy megjegyezz minket.
-Megjegyeztelek,hidd el-nevettem el magam..."
"-Értem.akkor elmesélem miről szól.-vettem fel a térdemről a papírjaimat,és szépen összerendezgettem,miközben észrevettem hogy Zsolti feltartja kezét.-Itt nem kell jelentkezni,mondd nyugodtan.-szólítottam fel.
-Csak azt akarom kérdezni,hogy hallgathatom szájtátva az előadást?-kérdezte Zsolti.
-Tessék?-kérdeztem.Zsolti ugy döntött,inkább megmutatja mire gondolt,ugyhogy hirtelen kinyitotta a száját,és úgy bámult rám.Aha tehát így értette.Nem kicsit sem zavaró,ha így fog nézni.Az egész könyvtár zengett a röhögéstől,Kardos pedig ellökte magát a polctól,és idegesen megrázta a mutatóujját.
-Nagy Zsolt csendben figyelsz vagy kimész!
-Ma-hadok.-"mondta"Zsolti,legalább is így hangzott a "maradok".
"Milyen volt a bahamákon? "
Cortez leült mellém, és mosolyogva nézte, ahogyan összegörnyedve remegek.
- Menj aludni - suttogta.
- Nem, még bírom - erősködtem. - Csak lefagyott a kezem - bújtam ki a pokrócból, és megmozgattam az ujjaim. Tisztára elgémberedtek a hidegben. Cortez felém nyúlt, és megérintette a kezem.
- Tényleg megfagytál - nevette el magát halkan, aztán... Aztán hirtelen elég meleg lett.
Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.
- A diszkópatkányok- nézett utánuk Ricsi lesajnálóan.
- Ja. Felveszik a legjobb cuccokat, és pörögnek hajnalig- szállt be a szívatásba Zsolti.
- Koktéllal- röhögte el magát Macu.
- Miniruhában- tettem hozzá mosolyogva.
- Ja, és a lányok is- vágta rá Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögé
-Zsír az egész.Amit nem tudok vegyjelet,annak kitalálok egy új nevet-magyarázta.
-Például?-ráncoltam a szemöldököm.
-Unq.Az unikum-közölte.
-Hát,sok sikert a vegyészpályához-nevettem fel.
Most mi van?
-Vége a szakkörnek-szólt rá Kardos.
-De mi lett Percy Jacksonnal?-kérdezte idegesen.
-Hát...ez az első rész volt,amit elmondtam.De van folytatása is.
-Jó,de azt miért nem mondtad tovább?
-Mert lejárt az idő.
-De ez így tré.
Vedd ki a könyvet,és olvasd el-tanácsoltam mosolyogva.
-Jó,persze,majd rájössz-oltott le azonnal.-Inkább meséld el.
Meséljem el?-röhögtem fel őszintén.
-Ja.Hazafelé.
-Oké,elmesélem.De hidd el,olvasva nagyon hangulatos...
-Ren!Felejtsd el,hogy elolvasom.Csak szépen lassan.Idén ezek szerint könyvtárba fogok járni.Jövőre talán elolvasok egy tartalmat.Két-három év múlva talán kinyitok egy könyvet...
-Mikor olvasol el egy egész fejezetet?-számolgattam.
-A harmincadik szülinapomon.Nagy nap lesz a világnak.
-Az biztos-veregettem meg a karját.
A sulirádióban elhalkult a zene,és a stúdiós hangja szólalt meg.
-A következő szám Pósa Richárdnak,becenevén kis Einsteinnek szól,ezzel kívánunk sok sikert a kémia versenyhez!
A rádió hangszóróiból felcsendült egy Green Day-szám,miközben az árkádok alatt álló Ricsi Dáviddal és Zsoltival kezdett el kiabálni.
-Ez nem vicces,hanem rém ciki!-magyarázta,miközben az udvaron mindenki őket figyelte.
-Felmayer!-kiáltotta Arnold a fejét rázva.Dávid kérdőn felénk fordul.-Einstein fizikus volt te szerencsétlen!
Az udvaron kitört a röhögés,még Ricsi is önelégülten vigyorgott,Dave pedig eszméletlenöl beégett.Szegény.:)
-Na és?Kémia,fizika,ugyanaz-erősködött,de senki nem figyelt rá,csak nevettek.
-Kedves Virág,sokat gondolkoztam a dolgozatodon.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Igen,azt hittem,valami vicc!-komorodott el Kardos egy pillanat alatt,és arcén dühös kifejezés suhant át.-Mégis hogy gondoltad,hogy az A betűk helyett csillagot rajzolsz,és hangulatjelekkel tömöd tele a dolgozatod?Rómeó meghalt,szomorú jel-olvasott bele Kardos a dolgozatba,mire az egész osztály röhögni kezdett.
Tényleg,ki jön Neményi helyére?-kérdezte Zsolti
Ú,úúú!-csillant fel Virág szeme.-Edward!Jöjjön Edward!
-Értsd már meg,hogy Edward Cullen nem létezik-fogyta a fejét Kinga.
-De miért?Most kéne egy osztályba járnia velünk.Ő is tizenhét...-vitatkozott Virág.
-Virág te vagy a világon a legostobább ember-jelentette ki Kinga
' - Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? - suttogta halkan.
- Igen - bólintottam bele a vízbe az állammal.
- Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél, azon amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem - fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
- Ez mikor történt? - kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon. De cukii:)
-Tessék ide ülni - kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fűben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét és türelmesen hallgatta Zsoltit. - Szóval a visszatérő rémálmom. Bejövök a suliba és Máday habzó szájjal üvölt, vérben forognak a szemei és...
-Zsolti, ugye? - szakította félbe a doki.
-Ja.
-Szeretettel várlak szeptemberben. Megkapod a hétfő délutánokat.
-Nemáár, csak vicceltem - röhögött fel Zsolti.
-Én is - biccentett a pszichológus.
,, - Ez mi volt? - kérdezte Cortez elkerekedet szemmel
-Meg fogtam egy szúnyogot.- feleltem büszkén
És akkor megtört a jég,Cortez elröhögte magát.''
,,Minden KEZDET nehéz de,
EGYÜTT semmi sem lehetetlen.
Ha EGYEDÜL érzed magad,
A BARÁTOK mindig eszedbe jutattják,hogy nem vagy egyedül.
Véggül mindig van REMÉNY egy boldog befejezéshez. És amikor megint egy ÚTVEESZTŐHŐZ érsz, gondolj azokra, akik ÖRÖKKÉ veled maradnak."
,, - Meg vársz? -kérdezte halkan
- Két és fél éve mást sem csinálok - feletem mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt.''
,,Elfordítottam a fejem,hogy odanézzek.
és akkor...És akkor történt,hogy először megláttam
Antai-Kelemen Ádámot,,Cortez"
Kicsi-móki,kicsi-móki
-Kik a kísérők?-kérdezte Cortez. Az ofő mosolyogva bólintott.
-A két osztályfőnök, Tölgyessy tanár úr...
-Éljen! Éljen!- üvöltötte Robi.
-Valamint Máday Emília- fejezte be.
-Naaa-hőkölt hátra Ricsi...
"Renáta! Te szánalmas vagy! "
"Bölcsész leszek, fát nevelek!! " :D
Virág, tedd le a kecskét
Utolsó oldal: 5/5*** - És betelt :(
Vert már pofán krampusz?!
Portás bácsi ideges ideges megnyukszik ha leverem leverem...
Jó. Gondolj.
-Oké, megvan - bólintottam.
-Google?
-Neeem! De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!
-Jó bocs. Akkor folytassuk. Tárgy?
-Igen.
-iPod?
-Neeeeem. De nem játszom veled! - nevettem el magam
-Na, csak még egyet.
-Oké, de ne kérdezz rá.
-Nem fogok. Szóval tárgy. Kicsi, mint egy iPod?
-Nem.
-Akkora mint egy iPhone?
-Nem.
-Aha. Rákérdezek.
-Biztos?
-Biztos.
-Jó, kérdezz.
-Amire gondoltál, az egy iPad!
-Dave... - sóhajtottam, mire érdeklődve meredt rám. - Igen, az - legyintettem.
-Tudtam. Egyszerűen jó vagyok - büszkélkedett
-Pontosan - veregettem meg a vállát. Egyébként kenyérsütőre gondoltam, de tökmindegy.
- Nagy Pavarotti Zsolt! Miért hallom a hangod a másik épületben?
- Mert nagyon tetszik engem szeretni!
- Persze! Macu Japánból érkezett. Cortezt meg Mexikóból kaptuk kölcsön – kamuzott tovább Zsolti.
- Igaz ez, Cortez? – ráncolta a homlokát Gondos.
- Si – intett Cortez, mire a tenyerembe temettem az arcom. Ezek megőrültek.
Pósa!
– He? – nézett fel Ricsi álmosan.
– Talán tessék – ciccegett az ofő.
– Bocs – legyintett Ricsi.
– Talán bocsánat.
– Oké.
– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt sem tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét.
"Nem vagyok kövér csak erős csontozatú."
-Apád?
-Várja a havat.
A videón R.P. Szerepel ahogy Virág eldob neki egy botot, a kutya utánafut és visszajón bot nélkül. No comment :)
-Akkor vidd le Ricsit a büfébe.-monda Kinga.
-De nem jó, akkor meglátja a tortát.
-Igazad van. Akkor hívd ki a mosdóba!
-Figyelj, lehet hogy a lányok csoportosan mennek ki wc-re, de a fiúk nem.
- De az az egyetlen jó hely.
-Jólvan. Ricsi, eljössz velem a mosdóba?-kérdezte Cortez.
-Mivan??-csodálkozott Ricsi.
-Én megyek.-jelentette ki Zsolti.
-Akkor már én is.-pattant fel Rics a helyéről.
Jön még valaki?-kurjantotta Zsolti,mire mindenki felröhögött.
Rámentem a gyakorikérdésekre, hogy kicsit körbenézzek, és miután a könyvek kategóriában válaszolgattam, visszatértértem a szórakozás menüpontba. Átfutottam a feltett kérdéseket, és meg akadt a szemem az egyiken. „Van valakinek egy kis zsiráfja??? Bővebben lent.”
– Tizenegyedik bé! Elegem van belőletek!
Mit árulnak?-nyitotta ki Gondos tanárnő a kémialabor ajtaját.Feltehetőleg azt hitte,hogy a hangosbemondón azt hirdetik,hogy valamit venni lehet.
-Burgonyát!-kiáltotta neki Zsolti.
-Kérjetek nekem két kilót-csukta be az ablakot,és visszatért a "szentélyébe",godolom,újabb élénk hajszínt keverni magának
Mi már csak ilyen ingesek vagyunk.Apa és fia:)
- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.
- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.
Régen egy kicsit beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok.
Zsolti:tökéletesnek lenni fárasztó, de te kipihent vagy
Van, amit a szülők jobban tudnak. Van, amikor a legjobb barát sem tudja elérni, amit egy anya igen. És van, amikor úgy érezzük, a helyzet, amibe kerültünk, meghaladja a tudásunkat, és csak egy felnőtt adhat rá elfogadható tanácsot.
Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.
– Így jár aki dohányzik – vigyorgott Kinga erőltetetten, jelezve, hogy amennyiben a rockerek bagóznak, azt csakis kint tehetik, majd felállt, a táskájából kivette parfümjét, és a két fiút kezdte fújkálni vele.
– Ne már, megvesztél? Ez női – prüszkölt Andris, és folyamatosan legyezgette maga előtt a levegőt.
– Legalább lesz egy kis illatotok – vonta fel a szemöldökét Kinga.
– Pfuj – csavarta ki Robi a kezéből az üveget, aztán fogalmam sincs, miért, de belefújt egy adagot a szájába. – Úúú, ez rohadt rossz – vágott olyan fejet, mintha egy éretlen grépfrútba harapott volna.
– Muti – kérte el Andris, és hasonlóképpen tett.
Amíg én Virággal és Katával beszélgettem, Ricsi összeírta azoknak a daloknak a listáját, amiket lead a stúdiósoknak, hogy játsszák le csütörtökön Corteznek. Amikor Cortez kijött az udvarra (az egyik végzős fiú társaságában), Ricsi gyorsan begyűrte a papírt az adidas dzsekije zsebébe.
– Csak nem a dallistám? – vigyorgott Cortez.
– Azt hiszed, minden rólad szól? – vágta rá Ricsi.
– Ez alap – bólogatott Cortez. – Minden este izgulok, hogy a holnap is rólam szóljon – folytatta, mi
meg folyamatosan röhögtünk rajta.
– Ja, ismerem ezt. A múltkor azt álmodtam, hogy nem vagyok népszerű – hülyült tovább Ricsi.
– Rémálom lehetett – értett egyet Cortez.
– Totál. Izzadtan ébredtem, azt kiabálva „miééért?" – dramatizált Ricsi.
Mindig tökre vicces, ahogy egymást szívatják azzal, amiről egyébként abszolút nem tehetnek.
-Reniii! – sikoltotta.- Képzeld! Itt egy póóóni! – ujjongott.
– Ez nagyon klassz. – nevettem fel őszintén.
– Úúú, annyira édi! Hazaviszem!
– Add Ricsit – kértem, mire Virág egyre távolabbról sikoltozott, Ricsi pedig átvette a telefont. – Oké, mondd meg neki, hogy nem tarthatja meg a pónit.
– Szerinted? Azon vagyok. – röhögött.
– Sok sikert! – köszöntem el.
– Hívlak , ha nem bírok vele.
– Oké, de ha rákötözöl egy élő pónit a robogódra, benne leszel a híradóban.
– Van egy Cortez-dobozom – szaladt ki a számon afféle 'mondok valamit hogy oldjam a feszültséget' stílusban. Cortez rám meredt.
– Mi van?
– Semmi – sütöttem le a szemem.
– Milyen doboz?
– Semmilyen – legyintettem.
– Nem, nem – ragadta meg a karom és visszahúzott mert előre siettem. – Ezt meg kell magyaráznod.
– Csak ha ezzel megnyertem a „ciki” versenyt.
– Még nem tudom miről van szó, de előre megajánlom.
– Kösz – sziszegtem kínosan.
Gyorsan elhadartam Corteznek hogy van egy doboz amibe begyűjtöttem minden vele kapcsolatos cuccot. Levelezés, puskák, rágópapír, ajándék, szilikon karkötő, a rá emlékeztető dalok CD-je, mozijegy….Minden. Miután végeztem, Cortez hallgatott, én meg nagyon, nagyon vártam hogy reagáljon valamit.
– Mik vannak a CD-n? – kérdezte hirtelen.
– Top sírós számok.
– Sírtál? – nézett mélyen a szemembe, és az arcán láttam hogy ez érzékenyen érinti: totál elkomorodott.
– Néha. Egy kicsit – füllentettem. Azt azért mégsem mondhattam hogy kiszáradtak a könnycsatornáim.
– Jobb, ha tudjátok, dobni fogom Andrist, és azzal fogok járni, akivel még soha, senkinek nem sikerült! – dühöngött (Edina).
– Borrel igazgató úr? – kérdezte Kinga.
Cortez üzenete: ?
Na, ezen meglepődtem, úgyhogy gyorsan visszaírtam.
Reni üzenete: Rejtve vagy?
Cortez üzenete: persze.
Reni üzetene: :)
Cortez üzenete: Mit csinálsz?
Reni üzenete: Katával, Virággal, Jacques-kal és Dave-vel beszélek. Várj, most ugrott be Zsolti ablaka is. Küldött egy linket.
Cortez üzenete: Ne nyisd meg.
Reni üzenet: Miért?
De akkor már késő volt. Mert rákattintottam. Zsolti valami hülye oldalt küldött, amin valami természetkép volt, majd hirtelen átváltott az Ördögűző képére, és egy őrületeset sikoltott. Be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így majd' szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Akkorát ugrottam, hogy kis híján leestem a székről, ráadásul úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, kidobog a helyéről. Kirántottam a fülhallgatót a gépből, és félredobtam, majd a fülemet fogva próbáltam lenyugodni kicsit.
Reni üzenete: Uhhh.
Cortez üzenete: Mondtam… Jól vagy?
Reni üzenete: Nem. Megijedtem. Nagyon. :( :( :(
Cortez üzenete: :) Léptem Entourage-t nézni.
Reni üzenete: Oké, én meg beszélek Zsoltival.
Cortez üzenete: Hajrá.
Cortez kilépett.
Én pedig még mindig kissé remegve kattintottam Zsolti nevére.
Reni üzenete: Ez gonosz volt! Tudod, hogy megijedtem?!
Zsolti üzenete: Muhahahahaha! Azért küldtem.
Reni üzenete: :(
Zsolti üzenete: Naaaaaa.
Reni üzenete: :)
Zsolti üzenete: Na, azért.
Miközben Zsoltival írogattunk egymásnak, hallottam a kamerán át, hogy Virág dudorászik (YouTube-videókat nézett), aztán megszólalt.
– Zsolti küldött valamit.
– Nee, ne nyisd meg! – mondtam azonnal. Késő volt. Odakattintottam, és láttam Virágot a kamerában. Koncentrált, mosolygott, aztán eltorcult az arca a rémülettől.
– Wááááááááááááááááááááááááá! – sikoltott torkaszakadtából.
– Zárd be! Zárd már be! – kiáltottam.
A következő pillanatban apu rontott be a szobámba falfehér arccal.
– Mi történt? – kérdezte.
– Semmi, Virág volt – hadartam.
– Mi történt Virággal? – hajolt le apu a géphez.
– Csókolom – köszönt Virág még mindig remegő hangon.
– Csak megijedt. Egy honlaptól – magyarázkodtam.
– Jól vagy, Virág? – nézett apu a kamerába, miközben Claude Bukowski még mindig ugatott.
– Ühüm – bólintott nem túl meggyőzően. – Úúúúúristen, de megijedtem – fújta ki magát.
– Eressz már el! Nekünk ez a helyünk. Innen jól látjuk a pasikat – vigyorgott össze a barátnőivel Kitti. Kinga hitetlenkedve meredt rá.
– „Pasikat”? A „pasikat”? Na, ne röhögtess már. A te korodban maximum Justin Bieber háttérképe jelentheti a pasit – mondta könyörtelenül.
Segélykérően pillantottam körbe, de mindenkin csak azt láttam, hogy pokolian irigyelnek, amiért ellóghatom a magyart. Klassz. Én meg bármit megtettem volna, csak hogy maradhassak.
– Rentai, még ma – szólt rám Vladár, mire feltápászkodtam, és az ajtó felé botorkáltam.
– Ha esetleg nem jönnék vissza. Szerettelek titeket – mondtam, mire az egész osztály felröhögött, és még Kardos is óvatos mosolyra húzta a száját. Vladár feszült arccal nézett le rám.
– Ez humor akart lenni? – kérdezte gorombán.
– Nem tudok dönteni – mondta gondterhelten, én pedig kérdőn néztem rá. – Szerinted ki a leghelyesebb a Vámpírnaplókban?
– Nem tudom – nevettem el magam. Igen, Virágnak ilyen problémái szoktak lenni.
– Szia – szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját.
– Ki vagy? – kérdezte unott hangon.
– Ööö… – töprengtem. – A barátnőd.
– Melyik? – oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.
– Haha. Az amelyik ma vásárlásnál megtudta különböztetni a cukkínit az uborkától – közöltem büszkén.
– Ügyes. Nem véletlen te vagy a kedvencem.
– Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő – vágtam vissza, ezután pedig a beszélgetésünk visszatért a „normál” stílusba. Egy idő után az idegen, utálatos hangú ember beleszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem.
– Lejárok, szét fog kapcsolni.
– Visszahívlak – mondta én meg vigyorogva összecsaptam a telóm, és a tenyerem közé véve vártam, hogy hívjon. Egyébként már ráállítottam Dave-t az ügyre, hogy keresse meg nekem azt az embert, aki neveletlenül mindig beleszól a telefonomba félbeszakítva a beszélgetésünket. Mert ez azért hallatlan. :)
A gondolataimba ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á nem, semmi, biztos jó arc.
– Nagyon – erősködtem. Na, nehogy már azt higgye csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt hogy találtam ki? Gőzöm sincs.
– Mi folyik itt? – lépett be a termünkbe Máday.
– Máday néni, boldog karácsonyt! – üdvözölte Zsolti lelkesen az igazgatóhelyettest, aztán körbenézett, hogy mit adhatna neki. Végül megállapodott a tekintete a tanári asztalon lévő karácsonyfán (?), odalépett, majd két karral átölelve megemelte, és Máday felé igyekezett vele,
– Nagy Zsolt, mit művelsz? – kérdezte Máday megrökönyödve, és hátrálni kezdett.
– Kifejezem a szeretetemet. Tessék. Ez az öné! – nyújtogatta a fát, ami mögül alig látszott ki.
– Nagy Zsolt, hagyjál már békén! – motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon fordult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utánaeredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz.
– Máday néni, itt hagyta a fáját! A kutyafáját. Muhahaha […]
– Hogy telt a hétvégéd? – érdeklődtem.
– Jó volt, randiztam egy lánnyal, aki bitang jól néz ki… – mesélte, inkább a fiúknak.
– És a barátnőd? – pislogott Virág.
– A kicsodám? – ráncolta a szemöldökét Zsolti.
– A lány, a szalagavatóról – segítette, „emlékezni”.
– Ja, az? Nemtom', azóta sem hívtam fel. Lehet, hogy még a tesiteremben van? – kérdezte riadtan, mire Cortezből és Ricsiből kitört a röhögés.
– Antai-Kelemen, a táblához. A többi…
– …csendben olvassa a szöveggyűjteményt – fejezte be Dave a tanár helyett, mire mindenki felnevetett. Kardosnak sejtelme sincs róla, hogy a szállóigévé vált mondatot hányan lájkolták már. :)
Amikor megkaptuk a kajánkat, Cortez kikanyarodott a mekiből, Virág meg a zacskóban matatott.
– Ajj már! Nem jó játékot tettek bele. Hülye meki.
– Hülye bohóc – bólintott Ricsi.
– Hülye kiszolgáló – értettem egyet. Mindhárman feldúltak voltunk, csak másért. Cortez ragozva
nézett rám, aztán csekkolta Virágékat a visszapillantóból, végül megvonta a vállát.
– Bocs, ott voltam, de nem igazán tudom, mitől kattantatok be.
Na, és ekkor mindhárman egyszerre kezdtünk magyarázni. Én azt fújtam, hogy a kiszolgálólány
flörtölt, Virág, hogy mit kezdjen ezzel a játékkal, amikor már megvan, Ricsi pedig megállás nélkül szidta a bohócokat. Szegény Cortez, azt hiszem, egyedüliként volt normális a kocsiban. Van ez így. :)
– Pszt, Ren – sziszegte Ricsi.
– Igen? – emeltem fel a fejem, és kérdőn néztem felé.
– Van töripuskád?
– Nincs, tanultam.
– Segítesz?
– Persze. Mit nem tudsz?
– Miből írunk? – kérdezett vissza.
– Szerinted?
– Töriból, nem? – folyt bele a beszélgetésbe Virág.
– Ja, odáig én is eljutottam – biccentett Ricsi.
– Na jó, sürgősen írjatok ki pár évszámot – dobtam át Virág padjára a füzetem.
– Köki – bólintott. – Ööö, izé – tette hozzá. – Kábé hol tartunk?
– Virág! – csóváltam a fejem. – Az utolsó oldal.
– De az üres – csodálkozott.
– Mármint az utolsó teleírt oldal – sóhajtottam.
– Úúú, megvan.
nyitottam fel a könyvem. Persze, ez most úgy hangzik, mintha tök unalmasak lennénk, én csendben olvastam, ő meg játszott, és egyébként felmerülhet a kérdés, hogy így akkor mi értelme együtt tölteni a délutánt. Ez jogos. Lenne. Csak mégsem az, mert attól függetlenül, hogy mindketten azt csináltuk, amit külön is tettünk volna, mégis együtt tudtuk. És amikor Cortez rám nézett, hogy „láttad ezt???”, akkor én összecsukva a könyvem bólintottam, és pár pillanatig figyeltem a képernyőt, amikor pedig felnéztem az oldalból és felháborodva magyaráztam, hogy „úgy sajnálom Hestert!”, Cortez elszakította a tekintetét a tévéről, és meghallgatta, hogy tulajdonképpen ki az a Hester és miért sajnálom annyira. :)
– Jó étvágyat – vigyorgott Cortez, ami ezt jelentette: „tuti, hogy ott hagyod”.
– Köszi, neked is – vigyorogtam vissza, ami pedig ezt: „hah, nem ismersz te engem, tizenhét éve
anyu főztjén élek, kihasznélom, ha rendes kaját kapok”.
– Itt – bólintott Cortez.
– Ijjj, és akkor megyünk? Megígérted… – kezdte izgatottan.
– Persze – vágott a szavába Cortez, és röhögve összenéztek Ricsivel.
– Miről van szó? – néztem felváltva rájuk.
– Emó szeretne kocsimosóba menni. Ezzel nyaggatja Cortezt három napja – magyarázta meg Ricsi.
– Miért?
– Mert az tök jó – felelte Virág a szerinte teljesen egyértelműen. Aha. Értem. :)
néztem felé.
– Mozi?
– Nem – vonta meg a vállát.
– Oké, de akkor mit csinálunk itt? – csodálkoztam, miközben kikerültem egy halom embert.
– Könyvesbolt – mondta egyszerűen.
– Elhoztál könyvesboltba? – kerekedett el a szemem, és hirtelen jobban szerettem, mint valaha. És ez nem túlzás.
– Persze – bólintott, aztán félrehúzott, mert egy halom embernek voltam útban, mivel éppen egy
forgalmas átjáróban döntötem úgy, hogy földbe gyökerezik a lábam.
Emeletes könyvesbolt, sok- sok ezer regény, újkönyv-illat, újdonság zsámolyok, aktuális toplista. A világon a legklasszabb érzés.
– Oké. Mennyi időm van? – kérdeztem, amikor beléptünk.
– Amennyit akarsz.
– Nem, nem. Kell egy időintervallum, amihez tartom magam, különben zárásig itt ragadok.
– Nézz körül nyugodtan – felelte.
– Jó – vigyorogtam, mint a vadalma. – És te?
– Arra leszek – mutatott az idegen nyelvű részleg felé. – addig megtanulok olaszul – mondta, mire
hangosan felröhögtem. Szerintem ez jó poén volt.
– Budán. Pesten. Majd megint Budán. Fehérváron – sorolta Cortez.
– Mi? Mit kerestetek Székesfehérváron? – döbbent le anyu, és én is csak elképedve pislogtam.
– Cortez vezetését ellenőriztem – felelte apu szórakozottan.
– És? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.
– Remek sofőr, biztonságosan vezet – biccentett apu, azzal otthagyott minket.
Odaléptem Cortezhez, aki elég meggyötörtnek tűnt.
– Jól vagy? – kérdeztem halkan.
– Aha. De most inkább hazamegyek. Aludni – mondta fáradtan.- Sajnálom. Nagyon rossz volt?
– Hát, apád négy órán keresztül némán figyelt. Ez egy kicsit zavaró volt vezetés közben.
– Rájött, hogy van lelke. Eltart egy darabig, amíg ezt feldolgozza.
– Értem – bólintott, én meg elvigyorodtam. Van ez így.
"Mivel ideiglenesen Máday lett az ofőnk, a fiúk úgy döntöttek, bevágódnak nála, ha már így alakult. Nos, a tervük, miszerint az aulában Cortez gitárkíséretével és Ricsi tapsolásával Zsolti elénekli neki a "Máday néni, úgy szeretjük önt" című dalt, nem igazán jött össze. Pedig egészen jó kis szám volt, a dallama is klassz, a szöveg, amit Zsolti szerzett (kész költő) meg tökre találó volt. Sajna a refrénig nem jutottak el, mert az ig. helyettes vörös fejjel, a homlokán kidagadó érrel ordított rájuk, miközben az összes diák szakadt a nevetéstől. Hogy is van a refrén? Valami olyasmi, hogy:
" Máday néni, Máday néni, akkor is jön, ha senki nem kéri,
Szigorúan néz, és vonalzóval méri
A diákokat a Máday néni"
"Az est további részében próbáltam észrevétlen maradni, azonban amikor a lelátón álltam, és Kinga eszmecseréjét hallgattam a sikeres, független nőkről, felcsendült az Oasistól a Wonderwall, én pedig megfordultam. Cortez a színpadon állt, középen, a mikrofonja sokkal magasabbra volt állítva (mint Liamnek), és behunyt szemmel, felfelé tartott fejjel énekelt. Csak egy résznél nyitotta ki a szemét. "…And after all, You're my wonderwall". És rám nézett. Pont rám."
"- Máday néni! Felkérhetem?-kérdezte Zsolti.
-Nagy Zsolt, az agyamra mész!-fújtatott idegesen Máday.
-Ugyan már! Ropjunk egyet! Na, tessék jönni!-indult Zsolti Máday után, aki a lépcsőn lesietve, folyamatosan a válla fölött magyarázott valami olyasmit, hogy: " Nagy Zsolt, ne gyere utánam! Hallod? Elég volt!"
"– Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben – olvasott bele, aztán unottan felnézett. – A buszt."
"– Kinga, mit művelsz? – kérdeztem totàlisan elképedve.
– Semmi közöd hozzà.
– Te csalsz? – tàtottam el a szàmat, és úgy éreztem, egy vilàg omlott össze bennem.
[…]
– Jó, vess meg! Vàgj tovàbbra is ilyen ”csalódtam benned” fejet! Csak tudod, kedves, tökéletes, hibàtlan Renàta, ha nem én nyerek, akkor vagy Móni, vagy Dina lóg majd Coetezen, ölelgeti fényképeken, és tekinti megukat ”tökéletes pàrnak”! – mondta a szemembe.
[…]
– Add a fűrészt! – néztem Zsoltira."
Máday vöröslő fejjel nézett végig a hat fiún.
– Megkérném a mélyen tisztelt társaságot, hogy a közösségi oldalakon azonnal írják át az iskola nevét! Ez nem humoros! – förmedt rájuk.
– Miről van szó? – suttogtam Virágnak
. – Hihi – kezdte olyan „virágosan” a mesélést. Amúgy semmi extra, csak a fiúk átírták a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot Szent Johanna Rehabilitációs Klinika és Elmegyógyintézetre.Biosz: 5/4 – Baranyai ma behozott egy csontvázat, kérve minket, hogy viselkedjünk éretten. Robi a szünetben lassúzott vele, Zsolti a csontváz vállát átkarolva „az élet nagy dolgairól” faggatta, Dave mobillal fotózta, Cortez rátette a napszemüvegét, Virág egy hajpántot. Éretten viselkedtünk, most miért, nem? :)
– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz.Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úhgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert és bő fazonú, fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Össszevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki...♥
Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem.
Kimentünk a táblához, és miközben Robi bekapcsolta a tévét, amitől még nagyobb lett a hangzavar, Kardos megpróbált beszélni velünk.
– A jövő heti irodalmi hét kapcsán… – kezdte, de miután rájött, hogy képtelen túlüvölteni a tévét, Robira förmedt. – Haraszti, nem zavar, hogy itt vagyok? -kérdezte.
– Nem, tanár úr, csak nyugodtan – bólogatott Robi. Kardos elképedt arccal nézett rá, mire Robi zavartan elnevette magát.
"– Melyik szeptember 8.?Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumotemlítettem arra vonatkozóan, hogy totálbeleestem.– Kilencedikben – mondtam halkan."