Poénok

"– Anyu, szeretnék mondani valamit – kezdtem némi töprengés után. Anyu, aki lehajolva rámolt a konyhaszekrénybe, egy pillanat alatt felegyenesedett, és lesápadva meredt rám.
– Lógtál az iskolából?
– Dehogy! – vágtam rá a fejemet rázva.
– Rossz társaságba keveredtél? Te jó ég, megzsaroltak?
– Anya! – vágtam közbe élesen, mielőtt még egyre rosszabbra gondolna. – Anyu, csak azt akartam mondani, hogy nem szeretem a majonézt!
– Ó! – tette a szívére a kezét megkönnyebbülten."



"– Neményi! – fordult hozzá az ofő. Arnold kedvetlenül megfordult. – Négy percet késtél.
– Elnézést, lerobbant a busz – vonta meg a vállát.
– Tudom, hogy az édesapád hozott iskolába, autóval – tette csípőre a kezét az ofő.
– Valóban, de előttünk lerobbant egy busz."

"– Biztos nincs nálad kínai kaja? – kérdezte Zsolti.
– Miért lenne? – kérdezett vissza Macu. – És amúgy is, én japán vagyok!
– Aha, értem. És szusid van?"
 

"Vert már pofán krampusz?"

"Oké. Kiakadsz, hogy kólát iszom éjjel. Te mi a fenét eszel egykor?"


"-Nagyszerű.Álljunk körbe egy gusztustalan bőrkarkötőt, és ujjongjunk,amiért most már a te karodról fog lerohadni-nézett Kinga unottan."

"Karcsi: 5/3 – már megint bezárták a szekrényébe ebédszünetre. A szünet végén szabadítottam ki. Egy elemlámpával olvasott, arra várva, hogy megmentsék. Leleményes srác, már tett a szekrényébe enni- és innivalót is, illetve egy plusz pulóvert arra az esetre, ha éjszakára ottfelejtik. :)"

"-Gyerünk már, vissza a buszra!-dühöngött Máday. Megszámolta a diákokat (megvoltunk mind), és szólt a sofőrnek, hogy indulhatunk.
-Kövesse azt az autót!- utasította Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
-Miért?-kérdezte a sofőr?
-Mér' ne?- kérdezett vissza Robi."


"-Izé. Van ott póni?-pislogott Virág.
-Póni? Hogy jön ide a póni?-csodálkozott Dave.
-Hát, a póni az aranyos. Szeretem a pónikat. Vagy úúú. Szeretnék egy pónit!- nézett Ricsire kérlelően, aki csak sóhajtva bólintott.
-Persze, kapsz egy pónit.- legyintett. Ha Virágon múlna, már lenne kis zsiráfja, kismajma, kisbáránya, és egy halom kis állata. Szerencsére nem rajta múlik. Így a PETA is fellélegezhet. :)"



"Te voltál, Cortez? - kapta a fejét felénk, mert Cortez felállt, és elsétált mellettem.
– Nem, de kidobom a rágóm.
– Azonnal köpd ki! – rikácsolta Farkas kissé hisztérikusan.
– Innen, vagy odamehetek? – torpant meg Cortez."


"– Felmayer! – szólt Kardos.
– Parancsoljon – nézett fel Dave a kezében tartott mobilból.
– A táblához.
– De Cortez már lefelelt. Minden elmondott Kalácskáról.
– Árvácska! – förmedt rá Kardos.
– Mindegy – legyintett Dave."

"Cortez következett, forgatta a számkombinációt, aztán kinyitotta az ajtaját. A szekrényajtajára semmi nem volt ragasztva (nem is feltételeztem róla), belül pedig a tesicucca és a gitártokja volt.
– Abban mi van? – mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
– Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet – kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. – Ebben a gitártokban… – folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle „most megvagy!” nézéssel figyelte az eseményeket. – Senki ne ijedjen meg – figyelmeztetett minket Cortez –, de ebben egy gitár van – mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét."

"Dupla angol elején Mr. O'Realy megkért minket, hogy válasszunk egy társat, majd üljünk szét kettesével, hogy megoldjuk a feladatokat. Angol órán szabadon választható társ? Öten kiáltották be, hogy „Cortez”. Ricsi, Dave, Virág, Zsolti és Macu.
– Reni – mondta mosolyogva, mire a többiek felhorkantak.
– Ez csalás – rázta a fejét Zsolti szomorúan, miközben feltápászkodtam a helyemről és átmentem a nyelvi előadó utolsó padsorába, hogy beüljek Cortez mellé.
– Sajnálom erősen protekciós vagyok – vigyorogtam.
– Ja, ha én járnék Cortezzel, most engem választott volna. Muhahaha – röhögött fel Zsolti.
– Ha te járnál vele, az lenne a legkevesebb gond, hogy együtt angoloztok – dobta meg Ricsi röhögve egy összegyűrt alufólia labdával.
– Zsolti, utoljára szólok, ülj ide mellém! – utasította Kinga.
– Na, ki a másik protekciós? – mosolyogtam Zsoltira."


"– Felmayer Dávid! – emelte meg a hangját Kinga, miközben odalépett hozzánk.
– Úúú, a teljes nevedet mondta. Menekülj! – tanácsolta Zsolti, mire mindannyian felröhögtünk."



"– Mi van itt? A szemben lévő teremben a saját hangomat sem hallom!
– Tessék hangosabban beszélni! – tanácsolta Zsolti, és a beszólását óriási röhögés kísérte.
– Hol van a szaktanár? – forgatta a fejét Farkas.
– Ott – mutatott a tanári asztal felé Andris.
– Hol? – kérdezte furán a tanárnő.
– Ott ül – kontrázott Robi.
– Ne szórakozzatok velem. Kivel van órátok?
– Az új tanárral. Láthatatlan Béla, de mi csak Láthatatlan tanár úrnak szólítjuk. És ott ül az asztalnál – erősködött Andris.
– Bernáth, ez nem vicces.
– Tanárnő, óránk van, ne tessék zavarni – kurjantotta Zsolti.
– Mondja már meg valaki, hogy kivel lenne órátok! Hol egy értelmes diák? Kinga! – állapodott meg a tekintete.
– Monsieur Durand nem jött órára – húzta ki magát Kinga.
– Akkor menj a tanáriba, és szólj. Addig egy hangot se!
– Ne tessék aggódni, Láthatatlan Béla bá' figyel ránk – intett Ricsi.
– Az agyamra mentek – sóhajtott fáradtan Farkas, és nyitva hagyva az ajtónkat, kiment."

"-"S kis szobába toppanék, röpült felém anyám…"
- Kinyitom az ablakot, hadd repüljön tovább.-vágta rá Zsolti."


– Jó reggelt – köszönt neki a sofőr. Gábor fürkészően nézett rá.
– Ismerjük egymást? – érdeklődött, aztán mondott valami olyasmit, hogy „amióta sulirádiós lett, mindenki köszön neki, ez fura…”. Ezen még jobban röhögtünk, a sofőr pedig kérdőn nézett az utoljára felszálló Mádayra.
– Milyen iskola ez?
– A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium – mondta büszkén.
– Kisegítőőő! – üvöltötte Ricsi.
– Pósa, egy hangot se halljak!
– De méér? Nem szégyen ez! – bandzsított Zsolti."


"Kimentem a kapun ,és felnevettem,amikor megláttam.Fél lábbal a gördeszkáját tologatta,és felém tartotta a táskáját.
-Na, Tony Hawk, még mindig imponálni akarsz? -kérdezte elképesztően szép mosollyal.
– Le leszel nyűgözve -erősködtem,és kivettem a kezéből a táskát,majd belenéztem.Bukósisak,térd- és könyökvédő,csuklószoritó…mintha nem bízna a képességeimben."


"Reni üzente: Virág a legjobb barátom, és csak annyi, hogy soha nem kívánhatnék neki jobb barátot nálad. És ezt komolyan mondom.
Reni üzente: Itt vagy?
Reni üzente: Hahó. Ricsi?
Ricsi üzente: Itt. Csak Zokogok. Ez annyira szép.
Reni üzente: Hülye!
Ricsi üzente: Jól van már. Értem. Kösz. Meg minden. Tudod, hogy imádom Emót.
Reni üzente: Tudom.
Ricsi üzente: Csak ne akarna kis zsiráfot, *****us."


"– Was kostet das zimmer? – kérdezte. [Zsolti]
– Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! – üvöltötte el magát Máday. – Te sose fáradsz el?
– Nein – vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
[…]
Cortez befejezte a beszélgetést, elköszönt tőlük, aztán sóhajtva Zsoltira nézett.
– Oké, egész nap azt kérdezgetted emberektől, hogy „mennyibe kerül egy szoba?” – mondta. Pár pillanat múlva mindannyian dőltünk a röhögéstől.
– Kúl. Beszélek németül! – bólogatott Zsolti elismerően.
– Mit mondtál nekik? – kérdeztem Corteztől.
– Amit mindig, mindenkinek mondunk. Nem százas, ne haragudjanak rá.
– Ez tényleg mindig bejön – nevettem fel.
[…]
– Tudom – vigyorogtam, és beálltam, hogy lefotózzam a többieket. Amikor elkészült a kép, megnéztem a kijelzőt, aztán Haller felajánlotta, hogy csinál még egyet, amin én is rajta leszek.
– Most akkor még egy? – kérdezte Ricsi.
– Utolsó – futottam oda hozzájuk.
– Jól van, Ren, legutolsó – mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, és meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.
– Számolok. Egy, kettő, há… – kezdte az ofő.
– Was kostet das zimmer? – üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez egy ilyen kép lett. :)
[…]
Was kostet das zimmer?: 5/5 – estére mindenki kiposztolta mindenhová, feltöltött képek címe lett, és az is lájkolta, aki nem is értette, mert nem volt ott velünk. No comment. :)"


"Máday rontott ki a suliból, és csípőre tett kézzel nézett
körbe.
Jól láttam, hogy egy diák repült el az ablak előtt? – kérdezte
dühösen.
– Persze. Az új srác volt. Clark Kent – bólintott Zsolti.
– Milyen Kent? – rázta a fejét Máday értetlenül.
– Mi csak Supermannek hívjuk. Az a beceneve. Alig bír
magával órákon. Szünetekben meg a suli előtt repked. Biztosan
őt látta – magyarázta Ricsi.
– Azt hiszitek, viccesek vagytok? – dühöngött Máday, aztán
megakadt a tekintete valamin, és azonnal betorzult a feje. –
Pósa! Mi van a füledben? Mi az a hatalmas lyuk? Te jó ég,
azonnal gyere ide!"



"– Na, jó, Virágnak hippi esküvője lesz, Katának horror, Kingának meg totál pszichopata – nevettem el magam.
– És neked, Reni? -kérdezte Kata, de mielőtt bármit mondhattam volna Kinga megelőzött.
– Renátának? Lássuk csak. Unalmas ruha, unalmas zene, unalmas helyszín, unott vendégek. És minden bizonnyal végigzokogná az egészet, mert Renáta az az ember, aki imád meghatódni saját magán.




"…Jacques a Zsoltitól kapott, feliratos pólóban (Szeretnél befogadni egy kedves francia srácot? Nem beszél, szobatiszta. Hívd ezt a számot…) ücsörgött …"

"[Kinga] – Megkérdezném Ricsit, hogy bírja, hogy a barátnője ennyire… hm, hogy is mondjam, slampos, de inkább nem, tekintettel arra, hogy egy rasztáról beszélünk, akinek a hajában eltűnt tárgyak és kisállatok is lehetnek…"

"Mivel még nem érkezett meg a tanár, odasétáltam a radiátoron ülő Cortezhez, aki valamit… olvasott. (???!!!)
– Maradj így, csinálok egy képet – álltam meg előtte, mire mosolyogva felnézett rám. – Csak vicceltem. Meglepődtem, hogy olvasol.
– Mi? Olvasok? – kérdezte döbbenten. – Tényleg! Ezek betűk! És sorok! Ne, nem bírom! – szólt tettetett ijedtséggel, és elhajította a magazint, ami szétnyílva zuhant a földre.
– Jó, csak fura volt – mondtam zavart mosollyal.
– Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.
– Igen? – vigyorogtam önfeledten.
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.
– Ja, gondoltam, hogy nem vagy erre felkészülve."



"(…) Ricsi pedig Virágot vigasztalta, és szidta a második világháborút, amiért az kiakasztja a barátnőjét."

"A Facebook pörgött, Virág annyi mindent posztolt, hogy semmi mást nem láttam, csak „édi” kiskacsát valami videóban (?), ezer lájkolást, csatlakozott mindenféle eseményhez (például olyanhoz is, ami Ausztráliában lesz, holnap…), plusz magához adott egy halom új embert. Aztán Ricsit láttam a falán, a következő üzenettel: „Emó, fogalmam sincs, kik ezek, de töröld ki őket, mert egy-kettőt pofán verek. Még1szer mondom, azokat add magadhoz, akiket tényleg ismersz!!!” Virág már kommentálta is, hogy „úúú, bocsi, nem tudtam”. Ricsi kommentje: „jó, azért szólok. Töröld”. Virág kommentje: „oki. Már törlöm is. Azt a bácsit is?” Ricsi üzenete: „WTF??? Emó, lépjél ki, belépek a tieddel. Majd én rendet rakok. Bácsi? Az agyam eldobom. Na, lépjél kifele. ”"

"– Tizenkettő bé! Miért hallok panaszt rátok a második héten? – kérdezte szigorúan.
– Mert az első hét csak két nap volt – felelte Zsolti sajátosan."

"Cortez a padján ült és a telefonjával szórakozott, én meg odaálltam elé, mire fél karral átölelt.
– Minek öltözzek be pénteken? -kérdeztem.
– Majd kitalálom -legyintett.
– Helyettem? De hát.. -néztem furán.
– Reni, nem láttál horrorokat, és utoljára mondom, a Harry Potter sem az.
– Jó, de azért ijesztő, nem? -próbálkoztam.
– Nem. Bízd rám a halloweent – húzott magához, én pedig mosolyogva megvontam a vállam. Akkor is félelmetes néha a Harry Potter. :)"



"Gábor üzenete: (…) És Jacques azt mondja, adjam át, hogy üdvözöl.
Reni üzenete: Miért van nálad Jacques?
Gábor üzenete: Ma nálunk alszik.
Reni üzenete: Uh. Még mindig haragszanak a szülei?
Gábor üzenete: Hát. Nem beszélnek vele.
Reni üzenete: És hogy van Jacques?
Gábor üzenete: Most éppen jól. Bánatában csinált egy citromtortát. Baromi jó lett. Ha dühös, sokkal krémesebb lesz az állaga.
Reni üzenete: :D Hé! A citromtortájából nekem is jár. Megállapodtunk.
Gábor üzenete: Hagyunk egy szeletet.
Reni üzenete: Rendben. Akkor sziasztok. És mondd meg Jacques-nak, hogy fel a fejjel.
Gábor üzenete: Itt olvassa, amit írsz. És most nekem magyaráz. Most még jobban magyaráz. Most megkért, hogy ne írjam, amit mond. Most már lökdös. Most rám szólt, hogy ne mondjam el, hogy lökdös. Most azzal fenyegetőzik, hogy kinyomja a gépem. Most már franciául hadar, egy szavát sem értem.
Gábor kijelentkezett. :)"



[Virág] – Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor."

És, hogy végül ki milyen részt kapott. :)
Együtt: na na na na, na na nanana…
Macu: Hússzal ezelőtt érkeztem, és azt mondták, hogy ez az a hely.
Jacques: Ahol mindent sikerült megnéznem, köszi, de sajnos nem mehetek.
Kinga: Mert a főnököm az az Isten, kinek szárnya van, de ereje nincsen.
Robi: Hogy egy kicsikét legalább megverne, vagy lassan utánad engedne.
Cortez: Mert hirtelen kinyílt a föld alattam, te eltűntél én meg itt maradtam.
Reni: Hát evezz a part felé még párat, ha a világ fordít Neked hátat.
Együtt: S ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el hogy honnan jöttél! Na na na, na na nanana

Gábor: Egy föld alatti mozgalomból, hol nem jutott ki nekem a jóból.
Virág: Kellett hogy már, elinduljak, az úthengerek itt gurulnak.
Zsolti: Én meg harapok egyet a lángosba, a szekérháton a városba.
Dave: De láttatok-e már oly gyönyörű bájt, mit nem okozhat öt gigabájt.
Andris: Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj, jaj a szívem úgy nagyon fáj.
Ricsi: De én sem próbálhattam kétszer, te megteheted ha visszanézel.
Együtt: S ha utad egyszer a végéhez ér Ne felejtsd el hogy honnan jöttél! Na na na, na na na"

"– Renkai Renáta! – mondta a lány. Renkai? Az meg ki?
– Na kösz – motyogtam, és kelletlenül felsétáltam a színpadra.Persze, ki másnak mondanák rosszul? Csak az enyémet.
Az ofő feltűzte a szalagomat, büszkén rám mosolygott, én pedig megálltam egy pillanatra, hogy a színpad előtt álló fotós készíthessen egy profi képet. A lelátó azon sora, ahol anyuék ültek, úgy nézett ki, mintha sroboszkóp lenne ott, annyi vaku villant rám, hogy azt hittem, epilepsziás rohamot kapok. Lesétáltam közben Kingát szólították, elhaladtam a többiek mellett. Cortez elkapta a karom, mire mosolyogva ránéztem.
– Mi újság, Renkai?- kérdezte.
– Semmi. Mi ez ahhoz képest, hogy Ricsi első alkalommal Reginaként mutatott be neked?- nevettem el magam.
– Emlékszel rá?
– Sose fogom elfelejteni.
– Ez volt a cél – mondta szemtelenül szép mosollyal.
– Mi?
– Tudtuk a neved – mondta vigyorogva.
– Akkor miért hívott máshogy???- tátottam el a számat.
– Hogy felidegesítsd magad.
-És az miért volt jó?-értetlenkedtem.
-Kilencedikesek voltunk…Poénnak tűnt. És azt akartuk, hogy megjegyezz minket.
-Megjegyeztelek, hidd el – nevettem el magam, aztán gyorsan visszaálltam a helyemre, mert Kinga lökdösni kezdett, hogy menjek már."


"– Szia – szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját.
– Ki vagy? – kérdezte unott hangon.
– Ööö… – töprengtem. – A barátnőd.
– Melyik? – oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.
– Haha. Az amelyik ma vásárlásnál megtudta különböztetni a cukkínit az uborkától – közöltem büszkén.
– Ügyes. Nem véletlen te vagy a kedvencem.
– Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő – vágtam vissza, ezután pedig a beszélgetésünk visszatért a „normál” stílusba. Egy idő után az idegen, utálatos hangú ember beleszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem.
– Lejárok, szét fog kapcsolni.
– Visszahívlak – mondta én meg vigyorogva összecsaptam a telóm, és a tenyerem közé véve vártam, hogy hívjon. Egyébként már ráállítottam Dave-t az ügyre, hogy keresse meg nekem azt az embert, aki neveletlenül mindig beleszól a telefonomba félbeszakítva a beszélgetésünket. Mert ez azért hallatlan. :)
A gondolataimba ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á nem, semmi, biztos jó arc.
– Nagyon – erősködtem. Na, nehogy már azt higgye csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt hogy találtam ki? Gőzöm sincs."




"– Rendben, Dave előző élete. Az amerikai polgárháború idején születtél…
– Ez teljesen rendben van – bólintott Dave.
– … egy házaspár második lányaként – folytatta Macu.
– Na, menj a fenébe – hőbörgött Dave.
– Mi az? Tényleg ez van ideírva – mutogatott Macu a képernyőre, mi pedig szakadtunk a nevetéstől."



"– Neked ki a párod, tündérlány? – kérdezte Krisz Virágtól, aki tanácstalanul forgolódott, tekintetével folyamatosan Ricsit keresve, aki éppen ekkor ért vissza a mosdóból.
– Én vagyok. A tündérsrác – mondta Ricsi, mire mindenki felröhögött. Krisz nézte, ahogyan a raszta, piercinges, fültágítós, adidas pólós „tündérsrác” átvonul a párok között és büszkén megáll Virág mellett."


"– Mi folyik itt? – lépett be az ajtón Máday.
– Ott? Ott pont Sprite – válaszolt Zsolti."


"– Mr. O'Realy! Hávárjúúú?
Az egész osztály felröhögött, az angoltanár pedig zavartan megköszörülte a torkát, és válaszolt neki, úgy három mondatban, aminek a vége ráadásul egy kérdés lett.
– Mit mondott? – forgolódott Virág.
– Passz – húztam be a nyakam. A jelek szerint Zsolti sem tudta, mert csak annyit válaszolt, hogy „Yes”.
– Yes? – ráncolta a szemöldökét a tanár.
– No – változtatta meg a véleményét inkább Zsolti.
– No? – kérdezte a tanár, most már teljesen összezavarodva.
– Yes. No – rágta a szája szélét Zsolti. – Jó, mittom én. Akkor maybe – legyintett. Mr. O'Realy mosolyogva megrázta a fejét, mi pedig szakadtunk a nevetéstől."



"- Beülhetek a Télapó ölébe? - kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.
- Vert már pofán krampusz? - kérdezett vissza Kinga reflexből."



És akkor kész, megtört a jég, Cortez elnevette magát.



Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.

Ott áll, Ő, Máday Emilia, feje mindig lila. Ugyan Emilia, ne legyen ránk  pipa!

 

Máday néni, Máday néni, akkor is jön, ha senki nem kéri,

Szigorúan néz, és vonalzóval méri.

A diákokat a Máday néni."

 

Máday néni csirkét süt. Én már alig várom, hogy kész legyen, mert így is odakozmált, legalább három. Ne aggódjon, van időnk- ah rengeteg. Hisz a következő tanév, oh, még mennyi mindent rejteget- süthet csirkét eleget s meleget.
by: Máday-Nagy Zsolt

 

 

"Kábé a film felénél Cortez hozott magának még egy kólát, Aztán visszaült mellém. Szorosan mellém. Kicsit félrecsúsztam, gondolván, ez afféle udvarias jelzés, de pechemre nem volt több hely, úgyhogy konkrétan leestem a kanapéról. Egy pillanat alatt felpattantam, Cortez pedig csak meredt rám, szerintem a szavakat kereste, végül egyszerűen kitört belőle a röhögés.
– Oké, mi van veled?
– Semmi, miért?
– Most azért vagy ilyen távolságtartó, mert azonosulsz a szereplőkkel?
– Nem, nem is vagyok.
– Jó. Totál furán viselkedsz. Napok óta.
– Észrevetted? – kérdeztem halkan.
– Nem akarom a színészi képességeidet minősíteni, de… ja. Észrevettem. Nem volt nehéz. Szóval? MI van?
– Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről.
– Jó, de azért leülhetsz.
– Nem, most jobb, ha állok, ideges vagyok. – Cortez összehúzta a szemöldökét, és figyelmesen várt, én pedig zavartan tördeltem az ujjaimat, és azon tűnődtem, hol kezdjem. – Oké. Szóval. Szeretlek.
– Most megleptél – nézett rám, mire megráztam a fejem.
– Nem, komolyan, ez nem vicces. Figyelj. Én tényleg nagyon szeretlek, de még nem állok készen.
– Mire? – nézett rám furán.
– Tudod…
– Reni. Komolyan nem tudom.
– Hát erre – tártam szét a karom. – Elutaztak a nagyszüleid, Értelem és érzelem…
– Na, most már kíváncsi vagyok, ebből mi lesz.
– Tudod… Szóval. Tudom, hogy régóta járunk, tudom, hogy már úgy ideje lenne… de én még nem érzem ezt.
– Oké – bólintott. – Most nagyon őszintén kérdezek valamit. MI VAN?
– Cortez, tudod, miről beszélek!
– Honnan tudjam, összevissza magyarázol a filmről,a nagyszüleimről,arról, hogy mióta járunk. Mi bajod van?
– Aj, nem érted? Nem alszom ma itt! – közöltem határozottan, Cortez arcára pedig kiült a döbbenet.
– Úgy volt, hogy ma itt alszol? Mert engem, nem zavar, csak nem tudtam róla…
– Nem, nem volt úgy. legalábbis én nem terveztem. Inkább te – motyogtam lángoló vörös arccal. Cortez pár pillanatig töprengett, aztán felnézett rám, és totál kiakadt.
– Megőrültél? – fakadt ki, mire elkerekedett a szemem. – Mit gondolsz te rólam???
– Mi? Én semmit, csak… azt mondtad, vannak ötleteid.
– ja, ötlet. Hogy megnézünk pár béna filmet, aztán hazadoblak. Mindjárt itt vannak Ricsiék…
– Ricsiék jönnek?
– Persze.
– Te jó ég! – kaptam a fejemhez.
– Tényleg azt hitted, hogy bármit tervezek veled, mielőtt egyáltalán beszélnénk róla? Reni, néha komolyan meglepsz.
– Bocs, én csak… nem szoktunk erről beszélni, és megijedtem.
– Mitől? Tőlem? Normális vagy? – fogta a fejét, engem meg mardosni kezdett a bűntudat.
– Jó, nem haragudj. Hülyén jött ki az egész.
– Eléggé- értett egyet, és még mindig elég ideges volt, úgyhogy végül odaültem melle,és megfogtam a kezét. – Bocs – ismételtem suttogva, mire Cortez a szemembe nézett.
– Szerinted nem várok rád? – kérdezte, majd óvatos mosolyra húzta a száját. – Addig várok, ameddig akarod.
– Komolyan? – suttogtam, miközben a gyomromban lévő lepkék annyira csapongtak, hogy féltem, ezt nem élik túl.
Te mennyit vártál rám? – kérdezett vissza. Sóhajtva elmosolyodtam, és úgy éreztem, ez tökéletes válsz volt. Odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam.
(…)
Úgyhogy azt néztük, Ricsi a fotelban, Virág törökülésben a földön, egy tál popcornnal az ölében, Cortez pedig végigfeküdt a kanapén, és az ölembe hajtotta a fejét.
Cortez a zsebébe nyúlt, és előszedte a BlackBerryjét, majd ölemből felnézve összeráncolta a szemöldökét.
– Van valami oka annak, hogy Kinga azt írta sms-ben, hogy észnél legyek, különben kinyír? – kérdezte, mire elhúztam a számat.
– Ööö… Talán beszélgettem vele erről-arról..- hebegtem zavartam.
– Aha. Jó- bólintott, és elrakta a telefonját. – És mi lenne, ha engem kérdeznél, mielőtt rám küldöd az eszelőst?
– Rendben- nevettem el magam. Azért rendes Kinga, hogy gondolt rám."

 

 

 

"MI is készülődni kezdtünk, amikor Cortez a parafa táblához sétálva előszedett a zsebéből egy számunkra jól ismert lapot, és felszúrta a táblára. Hű, az év elején kiosztott balhék egyike. Kinga elsőként pattant oda, és gyorsan elolvasta a „feladatott".
– Miiii?- hüledezett, én pedig feltápászkodtam a helyemről,és rosszat sejtve vártam, hogy felolvassa. -Cseréld ki Máday vonalzóját, és tartsd magadnál az eredetit májusig??
Ricsi hangosan röhögött , a rockerek éljenezni kezdtek, Dave elkerekedett szemmel, hitetlenül meredt Cortezre, mi, többiek pedig egyszerűen lefagytunk, amikor Cortez lehajolt a táskájához, és lazán kiemelte belőle A VONALZÓT, Csupa nagybetűvel.
Az egész osztály tapsviharban tört ki, többen „meg akarták érinteni", Jaques pedig megállás nélkül nevetett.
– Megőrültél! Nem lophatunk el az igazgató helyettestől semmit! – hőkölt hátra Kinga.
– Viccelsz? – kérdezte Cortez mosolyogva. – Nem lenyúltam, hanem kicserélte. Fogalma sincs róla, hogy nem az eredeti van nála.
– És honnan tudjuk, hogy ez az? – húzta össze a szemét Zsolti.
– Ami nála van, azt megjelöltem. Téged sokszor üt vele, úgyhogy legközelebb csekkold. Belekarcoltam ezt-azt.
-Akkor ez az igazi? Máday vonalzója? – fogat meg reszkető kézzel Zsolti.
-Ja- biccentett Cortez.
– Azta. De hogy csináltad? – vihogott Robi.
Cortez csak legyintett, mire mindenki füttyögni és tapsolni kezdett.
– Miénk a vonalzó!- kiáltotta diadalmasan Zsolti, a magasba emelve szent ereklyeként.
– Hol tartsuk? – gondolkozott Dace. – Máltó hely kell neki…
– Zsoltiék garázsában? – kérdeztem halkan.
-Tökéletes! – bólintott Dave. – Bekeretezzük. És kitesszük a falra!
A folyosón Cortez fél karral átölelte a vállam, és a többiekkel együtt, kisebb csordaként indultunk le a lépcsőn. Az aulában Máday, mit sem sejtve arról, hogy megfosztották a varázserejétől, a kicserélt vonalzójával bökdösött a kifelé igyekvő diákok felé.
– Máday néni, csókolom!- kiáltotta Zsolt.
-Mit akarsz, Nagy Zsolt? -kérdezte hűvösen az igazgatóhelyettes.
– Megölelhetem?- kérdezte.
– Na, tűnés kifelé- suhintotta meg maga előtt a vonalzóját, Zsolti pedig követte a szemével, majd vigyorogva felénk fordult, és feltartotta a hüvelykujját.
Odakint röhögve aztán elmondta, hogy egy 12/b karc van a vonalzón.
– Ez elképesztő- csettintett Gábor, mint a többiek, elismerően nézett Cortezre.
– Mondd már el, hogy csináltad – erősködött Ricsi.
– Bementem hozzá megbeszélni az utazásomat. Ennyi – vigyorgott Cortez.
– Woow. Akkor cserélted ki? – kérdeztem ámultam.
– Ja.
– Lesz ennél durvább „feladat"? – kérdezte Robi, aki, ugyebár, már túl volt sajátján. Mivel ezek titkos akciók, csak sejtelmesen összenéztünk.
– Majd meglátjuk – felelte Kinga titokzatosan, mire mindannyian felnevettünk.
Délután Zsoltiék garázsában Dave persze már keretbe tette a„zsákmányunkat", úgyhogy kerestünk a falon egy megfelelő helyet. A legjobban látható részre tettük, oda, ahol jól megközelíthető( tehát nem a dob fölé), és bármikor megállhatunk előtte, hogy megcsodáljuk. Ez volt a garázs legértékesebb tárgya, megkockáztatom, a hangszereknél és a csocsóasztalnál is többet érne egy aukción. Kata döbbenten állt a képkeret előtt, és a fejét csóválva hitetlenkedett.
– Őrület, hogy ez A VONALZÓ! – fordult felénk, miután már legalább tíz perce állt csendben a fal előtt.
– Pedig az- lépett Zsolti mellé, és celluxszal feltapasztotta a falra a frissen nyomtatott képet Mádayról. A felvételen az igazgatóhelyettes fenyegetően tartja maga elé a vonalzóját.
– Mikor adjátok vissza?
– Majd májusban- felelte Dave. -Addig a miénk.
– Helyes – bólintott Kata, aztán leült Ricsi mellé, és zenélni kezdtek"

 

 

-Szeptemberben leléptek Párizsba? Én mindjárt besza....
-Nagy Zsolt pontosan mit csinálsz mindjárt?
-Mindjárt besza.....mbázok a suliba.
-Kezdheted is!
-Hola chica!

 

-Beírtam a tüneteimet és elég rossz eredmény jött ki-közölte Virág halk, rekedtes hangon a szemében pedig ott volt a riadalom.
-Pontosabban?-kérdezte Kinga gyanakodva.
-Oké.Ne ijedjetek meg, mert gyógyítható. Csak izé. Elég rosszul hangzik - biggyesztette le száját.
-Nyögd már ki!!-parancsolt rá Kinga.
-Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos hogy... nekem.... jaj.Szóval prosztatagyulladásom van - mondta ki. Én mosolyogva szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor.

 

- Rajtatok tartom a szemem.
- Itt tetszik hagyni nekünk?- kérdezte Zsolti.- Mert letehetné mondjuk a tanári asztalra.

 

-Akkor vidd le Ricsit a büfébe.-monda Kinga.
-De nem jó, akkor meglátja a tortát.
-Igazad van. Akkor hívd ki a mosdóba!
-Figyelj, lehet hogy a lányok csoportosan mennek ki wc-re, de a fiúk nem.
- De az az egyetlen jó hely.
-Jólvan. Ricsi, eljössz velem a mosdóba?-kérdezte Cortez.
-Mivan??-csodálkozott Ricsi.
-Én megyek.-jelentette ki Zsolti.
-Akkor már én is.-pattant fel Rics a helyéről.
Jön még valaki?-kurjantotta Zsolti,mire mindenki felröhögött.

 

Nincs elég mentőcsóónak!

 

Potter, lehet hogy te más kulcsot húztál. A szertárét. Muhaha

 

 

Elnézést, az elején nem tettem hozzá, hogy ez itt Renáta 1792-ből

 

Megvan még a levél
Meg
Hol tartod?
A párnám alatt.

 

 

Dave-nek van egy csomó babája (bocsának, Star Wars bábu és erekje, mielőtt még megtudja hogy lebabáztam a cuccait)

 

Én ki leszek?
Te paraszt...
Menj a...
Nem! Úgy értem te leszel a paraszt
Ja jó.
és mi - kérdezte Andris és Robi.
Ti művészek. Michelangelo és Leonardo
A tini nindzsák? Kúúl

 

Ijj egyátalán mi az a reneszánsz? Mit kell felvenni? Sarut? Mer' hideg van azért. ... Úúúú, gladiátor leszek!
Te jó ég! Reneszánsz gladiátor? Mi lesz azon az érettségin?

 

Reni, sírsz?
Nem, csak kifújta a szél a szemem.
Ú, kérsz szőlőzsírt?
A szemembe? Kösz nem.

 

Pósa, amennyiben megközelíted Reni vagy Kinga átlagát, vagy hagyjuk a nagy szavakat, szerzel egy ötöst a félévben, te is késhetsz.
Komoly?
Komoly.
Zsír. Hol tartunk?
Első lépésnek tedd el a történelem könyvet és vedd elő a matematikát.
Mit ér az nekem?
Neked semmit, de ha nem teszed meg, nekem egy órai munka elégtelent.

 

-Tanárnőő, ha most lemegyek hányast kapok?
-Hármast.
--Okidoki..

 

,,Pósa szétlőttfejű Richárd˝
,,Pósa piromán Richárd˝
,,Pósa televarrt Richárd´´

 

Tanárnő mi van ott?
Hol?
Hát ot!!!
Én nem látok semmit. Hol???
Ott!
Gyere ide és mutasd meg!

 

Hányas volt? Tízes skálán? Hatos? Hetes? Vagy ne szórakozz, nyolcas?
Volt vagy nyolcas!
Hallod Cortez, kihagytunk egy nyolcas bulit!
Nemár, pedig úgy mentem volna!

 

Mi tört össze?
Zsolti.
Az nem érdekel.
Kösz. Jól esik az aggódás.

 

Hol van az Akácfa utca?
A Csipkebokor tér mellet!

 

Vacsoravendégek: 5/1* - apuhoz átjött egy kollégája a feleségével, úgyhogy jópofiznom kellett.A válaszaim:Igen,jól megy a suli.Igen,nagyon szeretem.Nem,nem várom a nyarat.Tudom,hogy furcsa,de akkor sem várom.Nem,magával a nyárral nincs bajom,csak nem várom.Jó,inkább várom a nyarat.Hogyne,nőttem is.Anyu,felmehetek a szobámba???

 

Zsolti:
ez volt a jelem az oviban: nagy teljesítményű, fordulatszabályzós, keringetős szivattyú
1 dolog, ami mindig van nálam: csemegeuborka (Muhahaha)
...
A legfontosabb ember az életemben: jómagam (kis egoista xDD)

 

Dave:
ez volt a jelem az oviban: felháborító, de körte!

 

-Ez tényleg igaz?- kérdezte Zsolti köszönés nélkül
-Mi?- csodálkoztam
-Tényleg a mekiben voltatok tegnap négyesben?
-Aham, összefutottunk tegnap a mozgólépcsőn.
-De beültetek négyesben a mekibe?
-Igen
-A mekibe?
-Igen
-Nélkülem? A mekibe?- ismételgette, és a szél felé fordult. Szeme sarkából egy magányos könnycsepp gördült le.
-Nem sírok, ez csak a szél!- szipogta
-Mi ez a dráma?
-Hogy mi ez a dráma? Azt hittem barátok vagyunk!
-Dehát azok vagyunk
-Egy barát nem csinál ilyet! Nem ül be a meki be nélkülem!
-Ó! Az a baj h nélküled mentünk? Sajnálom, véletlen volt! De figyelj. Simán kihagyható volt, nem vesztettél semmit.
-Kihagyható? A hamurger? A sajtburger? A vaníliás shake? A Big Mac azzal a különleges szósszal? Ahogy a kezed közé vezed, kicsit összenyomod, és minden oldalon kifolyik a szósz, aztán beleharapsz és megérzed azt a páratlan ízt...

 

Tézéírás közben:
"-Nagy Zsolt! Mégis mit művelsz?-kérdezte hitetlenül. Megértem, ez valóban olyan szituáció, amire az ember nemigen szokott felkészülni.
-Ebédelek. Kér?-mutatta fel a rántott csirkecombot. OMG. :D
-Mit művelsz az órámon??? Azonnal tedd el! Hogy mered?-akadt ki Kardos teljesen.
-Miért? Reni ivott az előbb!-értetlenkedett Zsolti.
-Mert köhögött!-üvöltötte a tanár.
-Én meg éhes vagyok-szállt vitába Zsolti.
-Na, húzzál kifelé az órámról!-veszítette el a türelmét Kardos végérvényesen. -Tűnés lefelé, Máday igazgatóhelyetteshez!
-Jó, megyek-állt fel Zsolti, és szép nyugodtan összerakta az edényeit. -Majd ott befejezem az ebédem-mondta, és akkor kész, nem bírtuk tovább, egyszerűen kitört belőlünk a röhögés."
Imádom ezt a részt:) Zsoltiiii

 

- Kicsi móki, kicsi móki - dalolta Zsolti Jacko dalát. Vagy valami hasonlót.
- Ha még egyszer ezt énekled, én megöllek - suttogta Ricsi.
- Mér'? - értetlenkedett Zsolti.
- Az "Annie, Are You Ok?" - magyarázta meg Cortez a félreértést.
- Mi? Nemáá' - döbbent le Zsolti. - Mindig azt hittem, hogy "Kicsi móki".
- És az mi a franc? - vihogott Ricsi.
- Nem érted? Kicsi móki!

 

-Engem a multkor homlesznek neztek a Szena ternel.-jutott Ricsi eszebe a serelem,amit elszenvedett.A plaza elott varta Viragot,es leult a lepcsore,mikozben felig feltette a kapucnijat.
-Csodalkozol?-kerekedett el Kinga szeme-Mondtam mar,egyszeruen undorito a raszta hajad.
-Menjmar.Tenyleg csovesnek neztek?-Vihogott Zsolti joizuen.
-Ja.De nem gaz.Amugy meg megdobtak egy szazassal.

 

– Úúú, a saslik jó lett – szedegette le a felszúrt húsokat a nyársról Virág, és valamiért növekvô sorrendbe tette ôket a tányérján. Talán „magsság” szerint akarta megenni a csirkefalatokat. Vagy nem tudom.

 

Ricsi üzenete: Ren, te is jössz szánkózni? Lol, ez poén lesz.
Reni üzenete: Milyen szánkózás?
Ricsi üzenete: Tudod. Hón sikló szerkezet, szánkó...
Reni üzenete: Tudom, mi az a szánkó. És nem hón, hanem havon.

 

Hogy állsz? – kérdezte, amikor elsétáltam előtte, egy Hemingway összessel a kezemben. 
-Jól, még pár dolgot megnéznék, de sietek. Tényleg. 
-Nyugodtam. – bólintott, én meg észrevettem nála egy továbbtanulási könyvet. -Mit csinálsz? – érdeklődtem. 
-Semmit – vonta meg a vállát unottan. 
-A szakokat nézed? – hajoltam le hozzá. 
-Nem, csak átlapoztam – felelte. Mivel eddig mindig kerülte ezt a témát, úgy döntöttem, hogy megragadom az alkalmat és faggatom egy kicsit. 
-Láttál valami érdekeset? 
-Nem. 
-Semmit? 
-Tényleg csak belenéztem. 
-Oké. Ha majd szeretnél beszélni a továbbtanulásról, akkor szójl. Nem akarok tolakodó lenni vagy ilyesmi, és még van egy csomó idő, szóval… – mosolyogtam rá. Cortez viszont nem mosolygott vissza. 
-Minden rendben? – kérdeztem, és autómatikusan összeszorult a mellkasom. Valami nem stimmelt. Valami nem tetszett benne. 
-Hagyjuk… – nézett rám komolyan. Ha az embernek azt mondják, hogy „hagyjuk", akkor kizárt dolog, hogy valóban hagyni fogja. A „hagyjuk"-ban van valami baljós, valami rossz, valami megoldhatatlan, valami… Valami baj! 
-Nem, nem, várj! Mit kéne hagyni? Oké, kezdek kiakadni – ismertem be, mert a hangom is olyan furán hangzott, enyhén hisztérikusan. 
-Azért hagyjuk, mert nem akarom, hogy kiborulj. 
-Nem hiszem, hogy ennél jobban ki tudok – vágtam rá, és valóban így éreztem. -Cortez, most komolyan. Valami baj van? – néztem rá riadtam. 
-Hát. Van egy kis gáz. 
Rendben. Ő egy nyugodt srác, ritkán ideges, általában mindent nagyon jól kezel, ha ő azt mondja, „van egy kis gáz", akkor tulajdonképpen világvége van….

 

-Haza tudsz menni? 
-Persze. Mindjárt indulok. 
-Köszönöm. És most Corteznél vagy? 
-Igen. 
-Miért van olyan csönd? 
-Mert nem egy koncerten lakik. Hogyhogy csönd? – értetlenkedtem. 
-A háttérben. Nincs zaj. Miért nem megy a tévé? 
-Nem tudom. Nincs bekapcsolva – néztem körbe döbbenten. 
-És a zene? 
-Milyen zene? 
-Miért nem szól a zene? Kamaszok vagytok, állandóan dübörög valami borzalom. Miért vagytok csendben? 
-Nem vagyunk. Én éppen telefonálok. 
-Jó. Otthon találkozunk. Siess haza. Corteznek meg jobbulást – tette le a telefont. 
-Minden oké? – kérdezte Cortez összeráncolt szemldökkel. 
-Hát. Ez elég fura volt, de amúgy igen. Csak haza kell mennem. Apu nem tud bemenni a házba. 
-Elviszlek – állt fel Cortez.

 

-Mi a pálya, Ren? – kérdezte. 
-Semmirekellő vagyok – mondtam ki őszintén, amit gondoltam. 
-Te is? – nézett rám vidáman. -Az jó. Leszünk együtt azok? 
-Persze. Ketten sokkal jobb – blintottam. 
-Reni, ne viccelj már – rágzott Cortez a padján ülve. -Te nem vagy semmirekellő. Ricsi tényleg az… – mondta, mire Ricsi felröhögött hintázás közben. 
-Kösz, ember – biccentett. 
-Alap – legyintett Cortez.

– Tehát hétfő reggel hét órakor mindenki pontosan érkezik a Déli pályaudvarra. Neményi, értetted? – nyújtogatta a nyakát Máday. 
– Igen, úgy gondolom az agykapacitásom lehetővé teszi, hogy ezt a roppant bonyolult információt befogadjam – közölte Arnold.

 

Mi? Olvasok? – kérdezte döbbenten. – Tényleg! Ezek betűk! És sorok! Ne, nem bírom! – szólt tettetett ijedtséggel, és elhajította a magazint, ami szétnyílva zuhant a földre. 
– Jó, csak fura volt – mondtam zavart mosollyal. 
– Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.
– Igen? – vigyorogtam önfeledten.
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.
– Ja, gondoltam, hogy nem vagy erre felkészülve.

 

– Valaki nem bírja elviselni az előző életemet… – hümmögött Kinga, amolyan „én nyertem” stílusban. 
– Nem arról van szó, hogy nem bírom elviselni. Csak ez egy baromság. 
– Hallgass, csipkeverő – förmedt rám Kinga gorombán.

 

 

„Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán" 
„Tisztelt Tanár úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné" 

A Szent Johanna gimi 8. - Örökké

 

"[Kinga] – Megkérdezném Ricsit, hogy bírja, hogy a barátnője ennyire… hm, hogy is mondjam, slampos, de inkább nem, tekintettel arra, hogy egy rasztáról beszélünk, akinek a hajában eltűnt tárgyak és kisállatok is lehetnek…"

 

"– Reni problémás? – kérdezte a nő hitetlenül.
– Nagyon – bólogatott anyu szomorúan. Én ekkor a salátából kaptam be egy falatot, és ártatlan bociszemekkel pislogtam a vendégekre.
– Nem úgy néz ki – mondták szinte egyszerre.
– A minap este kilógott a ház elé, hogy a barátjával találkozzon! – panaszolta anyu, amolyan „ ez hallatlan" stílusban.
– A mi lányunk a nyáron azt mondta, „majd jövök". Gondoltuk pár óra múlva. Öt nappal később jelent meg. Valami fesztiválon volt. Na, az problémás – mesélte idegesen apu kollégája. Anyu és apu kérdőn összenéztek, és szerintem konstatálták, hogy a két eset valóban nem ugyanaz… Szerintem sem. :)"

"(…) Ricsi pedig Virágot vigasztalta, és szidta a második világháborút, amiért az kiakasztja a barátnőjét."

"A Facebook pörgött, Virág annyi mindent posztolt, hogy semmi mást nem láttam, csak „édi” kiskacsát valami videóban (?), ezer lájkolást, csatlakozott mindenféle eseményhez (például olyanhoz is, ami Ausztráliában lesz, holnap…), plusz magához adott egy halom új embert. Aztán Ricsit láttam a falán, a következő üzenettel: „Emó, fogalmam sincs, kik ezek, de töröld ki őket, mert egy-kettőt pofán verek. Még1szer mondom, azokat add magadhoz, akiket tényleg ismersz!!!” Virág már kommentálta is, hogy „úúú, bocsi, nem tudtam”. Ricsi kommentje: „jó, azért szólok. Töröld”. Virág kommentje: „oki. Már törlöm is. Azt a bácsit is?” Ricsi üzenete: „WTF??? Emó, lépjél ki, belépek a tieddel. Majd én rendet rakok. Bácsi? Az agyam eldobom. Na, lépjél kifele. ”"

"– Tizenkettő bé! Miért hallok panaszt rátok a második héten? – kérdezte szigorúan.
– Mert az első hét csak két nap volt – felelte Zsolti sajátosan."

 

"(…) narancssárgán villogott az msn, úgyhogy rákattintottam. A döbbenettől szinte sokkot kaptam, és megremegett a kezem a billentyűzeten. Másolom.
Cortez üzenete: Holnap mozi?
Te jó ég! Lehunytam a szemem, és végiggondoltam a dolgot. Moziba hív! Elhív moziba! Nem hezitálhatok sokat, mert félreérti, és akkor azt hiszi, hogy nem akarok menni. De akarok! Persze, hogy akarok!
Reni üzenete: Oké!
Láttam, hogy ír, úgyhogy a fülemben doboló vérrel vártam, hogy erre mit fog lépni. Igyekeztem kontrollálni a kézremegésem, de nem sikerült. Totál szétestem.
Cortez üzenete: Bocs, félreküldtem.
Rámeredtem a sorra, aztán amikor tudatosult benne, lehunytam a szemem. Nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy rávágtam, hogy oké, amikor nem is nekem akarta írni! Úristen! Két kézzel beletúrtam a hajamba, és a sírógörcs kerülgetett. Úgy döntöttem, írnom kell valamit, aztán utána majd kitombolom magam. Másolom.
Reni üzenete: Jó, azt hittem, te is jössz velünk. Mindegy.
Cortez üzenete: ?
Reni üzenete: Mert én megyek Virágékkal. Holnap. Azt hittem, azt kérdezed, hogy holnap megyek-e moziba Ricsiékkel. Mert arra válaszoltam.
Az ujjaimmal folyamatosan doboltam az asztalon, és rémülten vártam, hogy beveszi-e.
Cortez üzenete: Jó.
Némán néztem az üzenetváltásunkat, aztán sóhajtva lecsuktam a gépem fedelét. Mehettem elkéredzkedi moziba. Anyu nem támogtta kifejezetten az ötletet, mondván, hogy hétkönap van, de apu szerint a sok tanulás mellett megérdemlem, úgyhogy elengedtek. Azzal a feltétellel, hogy hazakísérnek. Nos, ennek nem láttam akadályát. Visszamentem a szobámba, és rácsörögtem Virágra, hogy holnap megyek velük moziba. Tökre örült neki. Klassz."

 

Reni üzenete: Oké, persze.
Cortez üzenete: Jó, akkor holnap délelőtt Zsoltiéknál.
Reni üzenete: Várj. Virág kérdezi, hogy hozhatja-e Doriánt.
Cortez üzenete:??? Mi?
Reni üzenete: A kutyáját.
Cortez üzenete: Nem más volt a neve?
Reni üzenete: De, először Pete Wentz, aztán Robert Pattinson, de most már Dorián.
Cortez üzenete: Ez kész.:D
Reni üzenete: :)"

"– Végül mi lett a bandátok neve? – kérdezte Virág, még mindig Cortez füzetébe rajzolgatva.
– Jalapeno – felelték a fiúk egyszerre.
– Jaj már, miért nem Pete Wentz? – csettintett Virág csalódottan.
– Emó, ne legyél sötét – rázta meg a fejét Ricsi. A következő pillanatban mindenki egyszerre kezdett beszélni, én pedig mosolyogva néztem őket."

 

A következő pillanatban már repkedtek az alufólia labdák, a tévé továbbra is üvöltött, Kingával együtt, Andris és Robi kergetőzött, én Jacques száját szuggeráltam, hátha le tudom olvasni, hogy mit mesél, merthogy folyamatosan mondott valamit, Ricsi a gördeszkájával próbált ugratni (a tanári asztalra!!!), Gábor pedig az ajtóban őrködött.
Örömmel állapítottam meg, hogy komoly, érett és stabil tizedikesek lettünk."

"Amíg a képeket bámultam, a többiek a sulikezdésről beszéltek.
– Azért szerintem klassz, hogy elkezdődött. Uncsi volt a nyár – vonta meg a vállát Virág.
– Én még bírtam volna. Legalább egy évig – röhögött Zsolti.
– Látod, azt én is kibírtam volna, ha egy évig nem jössz iskolába – szólalt meg egy nyers hang mögöttünk. Hátrafordultam, bár természetesen rögtön tudtam, hogy az osztályunk harmadik és egyben utolsó lánytagja érkezett meg a maga bájos módján.
– Nyerítést hallok, elszabadult egy ló? – nézett körbe „riadt” tekintettel Zsolti, majd hangosan röhögött az eszméletlen poénján."

"Cortez üzenete: De akkor biztos oké a holnap? Nincs más programod? Könyvtár? Múzeum? Könyvtármúzeum? LoL.
Reni üzenete: Nagyon vicces.
Cortez üzenete: :D Na léptem."

"Cortez először mosolygott, majd , amikor rájött, hogy talán Kinga nem viccelt, felment a lépcsőn. Kinga utánarohant, és a pólójáért nyaggatta.
-Most komolyan. Ti milyen suliba jártok? – röhögött Viki jóízűen."

 

"– Elégtelenek, tolltartódobálás, tanulószoba, fegyelmezetlenség,
szemtelenkedés, tanóra alatti evés, üres dolgozatok, szaktanári
panasz… – sorolta mérgesen a zsebkönyvébe feljegyzett bűneiket. –
Nagyon nem leszünk így jóban!
Az ofőre persze záporoztak a „de tanár úr, az nem úgy volt” típusú védekezések, és ő egy ideig türelmesen hallgatta, aztán elege lett.
– Most átnézem a naplót, addig lesztek szívesek kulturáltan elfoglalni magatokat.
– Dave, passzold ide a sajtos rudat! – ordította Zsolti."

 

"Kimentünk a táblához, és miközben Robi bekapcsolta a tévét, amitől még nagyobb lett a hangzavar, Kardos megpróbált beszélni velünk.
– A jövő heti irodalmi hét kapcsán… – kezdte, de miután rájött, hogy képtelen túlüvölteni a tévét, Robira förmedt. – Haraszti, nem zavar, hogy itt vagyok? -kérdezte.
– Nem, tanár úr, csak nyugodtan – bólogatott Robi. Kardos elképedt arccal nézett rá, mire Robi zavartan elnevette magát.
– Á, úgy érti a tanár úr, hogy hangos. Elnézést, máris lehalkítom – magyarázta."

"Reggel még legalább tíz lépésre voltunk a sulitól, amikor Ricsi, Zsolti és Cortez már kiabált Virágnak.
– Mit csináltál? – kérdeztem elfojtott mosollyal.
– Nemtom', mirõl lehet szó – vonogatta a vállát álmosan.
– Na jó, emó! – kezdte Ricsi köszönés nélkül. – Utoljára mondom, hagyj békén a farmoddal!
Aha, szóval errõl van szó.
– Ajj már, most miért? – kérdezte Virág, miközben a szemébe fésülte a haját.
– Mert nem játszunk! Ne küldj meghívót, ne küldj fát, és csirkét se! Nem kell! – szállt be Zsolti a vitába.
– Jóóó, de kell a szomszéd, nem tudom bõvíteni a területem! – szomorkodott Virág.
– Emó, a Facebookot nem azért használjuk, hogy valami béna farmmal üssük el az idõt – rázta a fejét Ricsi."

 

"Miután felvettük old school Ricsit (adidas cipő, cipzáras, állig felhúzott pulcsi, raszta haj és vastag keretes, dioptria nélküli szemüveg) elmentünk a barátnőjéért, alter Virágért (színes kardigán, buggyos fazonú nadrág, valami tarisznyaszerű táska, bazinagy sál, félrecsatolt, hullámos haj és dioptriás szemüveg, mert amúgy nem lát). Hát köbö így festenek ők ketten."